A hepatitis |
A hepatitisekről általában A "hepatitis" szó a görög "hepar" és a gyulladást jelentő "-itis" tagokból áll, és szó
szerinti fordításban májgyulladást jelent. A hepatitist több kórokozó is okozhatja,általában vírusfertőzés következtében alakul ki. A májgyulladást okozó vírusokat az
ABC betűivel jelölik, eszerint létezik hepatitis A, B, C, D, E, G. Ezek a vírusok
felépítésükben és mikrobiológiai tulajdonságaikban jelentősen különböznek egymástólés eltérő mechanizmusokon keresztül betegítenek meg. Enterális úton terjedő hepatitis fertőzések Hepatitis A Kórokozója a hepatitis A vírus, amely a Picorna vírusok családjában, a Heparna genusba tartozik. A betegség hirtelen kezdődik: tünetei a néhány napig tartó láz, elesettség, étvágytalanság, sárgaság. A klinikai lefolyás rendszerint enyhe. A vírus elsősorban a fertőzött széklettel terjed, rossz higiénés körülmények közöttélőknél akár kisebb járványokkal is számolni kell. A fertőzés forrása a beteg és a tünetmentes fertőzött személy. Lappangási ideje leggyakrabban 28-30 nap. A fertőzőképesség a lappangási idő második felétől kezdődik és a sárgaság megjelenése után néhány nappal megszűnik. A fertőzést - a klinikailag tünetmentes és az icterusos formát egyaránt - előbb IgM, majd IgG osztályú ellenanyagok megjelenése, és az utóbbiak folyamatos termelése követi; a védettség feltehetőleg élethosszan tart.
1.Passzív immunizálás
2.Aktív immunizálás Hepatitis A ' elleni aktív immunizálás az alábbiak számára javasolt: A hepatitis A kimutatása . Megelőzés • Endémiás területeken: forralt víz fogyasztása, kézmosás, jégkocka, nyers zöldség,
hal, kagyló fogyasztásának kerülése Hepatitis E A hepatitis A-hoz hasonló. A fertőzések jelentős része Hepaviridae családba, ezen belül a Hepavírus nemzetségbe tartozik. Felépítésére jellemző, hogy 33 nm nagyságú, ikozahedrális szerkezetű, RNS vírus mely a rubeola vírushoz hasonló szerkezetű. A HEV vírusoknak 4 genotípusát (1-4) fogadták el, az 1. (burmai prototípus) és a 2. (mexikói prototípus) genotípus tagjait a klasszikus endémiás vidékeken mutatták ki emberben. A 3. (egyesült államokbeli prototípus) és a 4. (kínai prototípus) genotípus vírusait a fejlett országokban, humán esetekből azonosították. Adatok utalnak arra is, hogy a sertésekből kimutatott hepatitis E vírusok kivétel nélkül a 3. és a 4. genotípusba tartoznak, még a trópusi országokban is. A fertőzés forrása a beteg vagy a tünetmentes fertőzött személy, valamint valószínűleg különböző állatok (sertés, vaddisznó, rágcsálók és majmok). A fertőzött terhes nők a magzatot a méhlepényen keresztül fertőzhetik. Lappangási ideje leggyakrabban 26-42 nap. A tünetek átlagosan egy héttel a diagnózis felállítása előtt jelentkeztek bizonytalan hasi panasz, hányinger, étvágytalanság és láz fordul elő, hasmenés, bőrpírt, fogyást körülbelül 3 hét távlatában visszamenőleg, és jobb bordaív alatti kifejezett fájdalom tapasztalható. A hepatitis E vírus (HEV) okozta fertőzés az egyik leggyakoribb enterális úton átvitt, hepatitist eredményező fertőzés a trópusi, szubtrópusi szegény országokban. A betegség lefolyása általában akut és magától gyógyuló, krónikus következmények nélkül. Bizonyos régiókban terhes nőknél a harmadik trimeszterben magas a mortalitás, körülbelül 10-20%, míg az átlag populációban a mortalitási ráta 1-2%-os. Az elmúltévekben a hepatitis E fertőzés szempontjából endémiásnak nem tartott fejlett országokban (pl.: Olaszország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, EgyesültÁllamok), külföldön nem járt személyek között végzett szero- epidemiológiai vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy a lakosság 1-5%-a már találkozott hepatitis E vírussal, és a fertőzések ezekben az országokban is endémiásak lehetnek. Fertőzött sertés, illetve vadhús elfogyasztása vezethet a humán megbetegedésekhez, ilyenértelemben a fejlett országokban a fertőzéseket nagyrészt zoonózisként tartják számon. A zoonózis lehetőségének vizsgálata során számos állatfajban kimutatták a vírus jelenlétét. Aktív védőoltás nem áll rendelkezésre. Európában sporadikusan fordul elő.
|