A diabetes mellitus Fogalma
A diabetes mellitus egy olyan anyagcsere-betegség, amelynek középpontjában a szénhidrát-anyagcsere zavara áll, de a kórfolyamat következményesen érinti a zsír- és a fehérje-anyagcserét is. A cukorbetegség alapvető oka az inzulin viszonylagos v. teljes hiánya, illetve az inzulinhatás elmaradása.
Abszolút inzulinhiány: életveszélyes állapot, ha kívülről nem juttatnak be azonnal inzulint, rövid időn belül halálhoz vezet.
Relatív inzulinhiány: szükségesnél kevesebb inzulin termelődik,
de az alapvető anyagcsere-folyamatok biztosításához még elegendő inzulin áll a rendelkezésre.
A vércukorszint-szabályozás mechanizmusa
Az emberi szervezet a vércukorszintet szűk határok között, pontosan szabályozza.
Táplálkozáskor a vércukorszint emelkedik, melynek következtében a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben fokozódik az inzulin elválasztása. A portális vénán keresztül az inzulin egyenesen a májba jut és itt mérsékli a glükóz-termelést. A perifériás keringésbe kerülve fokozza a glükóz-felhasználást az izmokban. A csökkenő vércukorszint mérsékli az inzulintermelést, így helyreáll az egyensúly.
A vércukorszint optimális szabályozásához elengedhetetlen a szervezet összehangolt működése. A folyamathoz megfelelő számú és funkcionálisan is ép hasnyálmirigy béta-sejtekre, jól működő máj- és izomsejtekre van szükség. Mindezek mellett a vércukorszint szabályozásában a béta-sejt glükóz érzékelője, az ezt követő jelátvitel, az inzulinmolekulák, a perifériás inzulinhatás meghatározó szerepet tölt be. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rendszer túlterhelése – túlzott táplálékbevitel, nem megfelelő összetételű ételek fogyasztása, csökkent energiafelhasználás – is a szénhidrát anyagcsere-egyensúly felbomlásához vezet.