A hepatitis C |
A betegség kórokozója a HCV, azaz a hepatitis C vírus. Az RNS-vírusok közé tartozik, azaz örökítőanyaga ribonukleinsav. 1989-ben fedezték fel, azt megelőzően a betegség is más névre, NANB-re hallgatott, ami az angol "Non-A-Non-B-Hepatitis", "nem A és nem B májgyulladás"név rövidítése. A vírust közelebbről megismerve kiderült, hogy világszerte hat altípusa, úgynevezett genotípusa van, melyeket arab számokkal jelölnek. Az általuk kiváltott betegségek nem különböznek egymástól, eltérnek viszont az egyik korszerű hatóanyag, az interferon alfa-2a általi kezelésre adott válaszukban. Európában főként az 1-3-as genotípusok fordulnak elő. A vírus felépítése:
A HCV tünetei: Akut és krónikus formája van, lappangási ideje 50-100 nap között lehet . A panaszok megegyeznek a hepatitis A és hepatitis B fertőzések panaszaival, de azoknál általában enyhébbek. Az esetek 3-5 %-ban a fertőzés fulmináns (nagy erejű) formában zajlik le, ilyenkor közel 100%-os a halálozási arány. A fertőzések csupán 20%-a jár tünetekkel, de a hepatitis C fertőzések és következményeik 25%-a letális. A klinikailag manifeszt esetek 50-70%-a megy át krónikus formába, ennek 30%-a vezet májcirrozishoz. Európában a primer hepatocelluláris carcinómák 60%-ában mutattak ki hepatitis C vírust. A betegség lefolyásában 3 csoportot különböztetünk meg. 1. Tünetmentes hordozó állapot: 2. Akut hepatitis C: 3. Krónikus hepatitis C:
Az alábbi klinikai és laboratóriumi jelek utalnak az akut folyamat krónikussá válására: A hepatitis C terápiája:
A krónikus vírushordozók esetében alfa-interferon és ribavirin együttes adása nagyobb eredményt hoz létre, mintha a két szert külön alkalmaznák. A hatóanyagokat ambuláns kezeléssel, infúzióban juttatják be. Kórházi kezelésre csak szövődmények és mellékhatások esetén van szükség. A peginterferonnal történő 48 hetes kezelés hatékonynak bizonyult a magyarországi, más terápiáknak erősen ellenálló b1 szubtípusú HCV-vel szemben is. Alkalmazása mellett szól, hogy segítségével a korábbinál hamarabb, már 12 hét elteltével is biztonsággal eldönthető, valóban segít-e a betegen. Ha igen, a terápia folytatható, ha viszont nem, akkor nincs értelme a szer további adásának. A mellékhatásokat mindig komolyan kell venni, és el kell mondani az orvosnak, fontos azonban tudni, hogy míg ezek a mellékhatások csak időlegesen fordulnak elő, addig a krónikus májgyulladás előbb vagy utóbb életveszélyes állapottá fajulhat, ezért az orvos a beteggel egyetértésben szinte mindig a kezelés, ill. annak folytatása mellett dönt. A hepatitis C és a depresszió Megelőzés: Védőoltás jelenleg nem létezik, genetikai állományának hipervariábilis régiója, folyton változó szakasza miatt. Fontos a véregységek, sejt-, szövet vagy sejtátültetés esetén a donorok valamint a spermadonorok szűrővizsgálata. Az óvintézkedéseket és a biztonsági rendszabályokat szigorúan be kell tartani a kórházi és az egyéb beavatkozások során. Teendők a hepatitis B és C fertőzött beteg környezetében:
|